Hát elérkezett az idő, hogy átköltözzünk egy másik helyre. Nem azért, mert ezt nem szerettem vagy bármi, hanem mert a másik felület számomra sokkal könnyebben kezelhető és sokkal több újdonság jelenik meg rajta.

Egy másik okom, amit inkább fő oknak nevezhetnék, hogy ez a blog a Pannapok, vagy Panna mindennapjairól szólt. A blogcíme is ez, de már lassan 3 hónapja megszületett a kis húgicája és már az ő közös mindennapjaikról szólnak a bejegyzések. Így kis vívódás után úgy döntöttem, hogy nem itt nyitok egy új blogot nekik, hanem költözünk a blogspotra.

Remélem, hogy mindannyian, akik eddig is rendszeres vagy hébe-hóba bekukkantó olvasóink voltatok oda is követtek minket. Igyekszem továbbra is rendszeresen jelentkezni és nem elhanyagolni a mi kedves követőinket. :)

És akkor az új címünk, ahol várunk Titeket szeretettel :

Mestermanók

(A névre kattintva elérhető az új blog)

Bizony-bizony, és nem is keveset. :)

Mióta kijött végre a betegségből, már nem kell arra kelni éjjel, hogy köhög, vagy úgy tele van a nózija, hogy szippantani kell, hanem szépen átalussza az éjszakákat. (Mondjuk, most hogy ezt "papírra" vetettem, lehet vége az édes életnek)

Este negyed nyolc körül már nyűgösködni szokott, ezzel jelzi, hogy neki itt a fürcsi ideje. Megyünk mind a négyen - nagyon jó dolga van a kisasszonynak - és szépen megfürdetjük. Panna imádja a kis gyógyszertári fürdetőt szétkenni a pociján, lábán, miközben Emma élvezi a fürdetést. Egyszerűen imádja a vizet. Lubickol, pacsázik, a fele vizet kicsapkodja, vagy ha lusti kedve van, akkor mindkét lábacskáját a kád szélére kirakva pihen és várja, hogy mosdassuk. :) Ezután hálózsákba bújunk és még egy kis hancúrozás, beszélgetés következik az elalvás előtt. Aztán olyan este nyolc - fél kilenc magasságában hamizik egy nagyot és szundizik reggel fél hatig- fél hétig. Hát meg kell mondjam igen kipihenten szoktam ébredni, nagyon elkényeztet minket ez az apróság.

A nagy alvás úgy van kompenzálva, hogy nappal viszont rengeteget van ébren. Nem ritka hogy 4-5 órán át nézelődik, játszik, mosolyog, és egy 30 perces szundit követően mindezt folytatja tovább. Ezt persze mi nem bánjuk, mert így sokat tudunk együtt lenni, többet tud vele Panna "játszani"és beszélgetni. Így egyre szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük, este pedig hát hadd aludjon mind a kettő, így lesznek kipihentek és szépek.

Hát eddig bizony sehogy sem álltunk vele. Hiába beszélgettünk róla Pannussal, nem nagyon volt rá kapható. Sőt még arra sem méltatott minket, hogy jelezzen, szóljon, ha tele van a pelus. Így nagyon sokszor fordult elő olyan baleset, hogy body-t, nadrágot cserélni kellett, mert a folyton ivó Pannának már nem bírta a menyiséget a pelusa.

De most mintha változni látszanának a dolgok. :) Lehet, hogy az játszott közre, hogy tovább beszélgettünk róla, és kértük üljön rá a bilire, próbálkozzon. Vagy az Elmo-s bilis rész hozta meg a változást, mert azt nagyon szereti nézni. Ugyanis tegnap reggel megtört a jég. Ahogy vettük le az esti pelust, és öltöztünk nappali ruhába, szólt, hogy hadd üljön a kis wc-jére és hadd pisilhessen, és ahogy ráült, már folyt is a pisi. Utána pedig rögtön mondta, hogy töröljünk és menjünk kezet mosni szappannal. (Igaz a szappanos kézmosást amúgy is imádja) Napközben persze megint nem volt produktum a bilibe, bár többször is ültünk rajta. De este újra sikerült neki, amit én már nagy-nagy előrelépésnek tekintek az eddigi helyzethez képest.

Most hát tovább próbálkozunk, nem erőltetünk semmit, majd megy minden a maga útján, és meglátjuk elég nagynak érzi-e magát a kisasszony, hogy szép lassan elhagyja a pelust és csak a bilibe vagy a wc-be végezze a dolgát. :)

Panna továbbra is rajong a húgáért. Folyton ott kell lennie, ahol neki, állandóan simogatja, puszilgatja, hordja neki a plüssállatokat. Eddig még semmi nyoma a testvérfélténykenységnek. Ha alszik énekel neki, azt amit mi is szoktunk neki elalvás előtt. :) Szeret a kiságyában is játszani, igaz csak akkor engedjük be oda, ha a pici épp máshol pihen, vagy ha ott vagyunk mellettük felügyelet gyanánt.

Szerdán hívtam a doktornőt, hogy lemondjam a 2 hónapos vizit + oltás időpontunkat, mivelhogy Emmus még picit beteg. Javul, de még nem mondanám teljesen egészségesnek. A doktornéni közölte, hogy nyugodtan vigyem, úgyis meg fogja vizsgálni, és ha úgy találja, hogy nem adható be az oltás, akkor nem kapja meg. PIcit megnyugodtam, hogy nem tolódnak az oltások és hogy legalább rákukkantanak Emma hátára, tüdejére, nehogy az legyen, hogy én egészségesnek titulálom, és még igazából beteg.

A délelőtt egy kis szervezkedéssel telt, mert nem mertem egyedül elindulni a 2 gyerkőccel, és nem volt kire hagynom Pannát sem. Éva-mami, aki rendszeres segítőm ez ügyben, sajnos dolgozott, Csaba sem tudott elkéredzkedni, és más még nem nagyon vigyázott Pannára. Dél körül jött a mentő ötlet, hogy felhívom az öcsémet, aki itt lakik a közelünkben és a kerületben is dolgozik, hátha el tud szabadulni és el tud kísérni bennünket. Szerencsére azonnal igent mondott, így 3 óra körül már indulásra kész volt a mi kis csapatunk. Semmi gond nem volt az úton, Panna vidáman ugrándozott-szaladgált, vagy kézen fogva jött velem vagy Petya-bátyóval. Emmus pedig mosolyogva, vidáman nézelődött a kocsiban. Ahogy odaértünk, leöltöztünk, Panna és bátyó birtokba vették a játszószobát, mi pedig vártunk a sorunkra. Szerencsére nem volt csúszás 2 perc múlva már öltöztünk is a vizsgálatokhoz.

Először a súly és magasság mérés volt soron. A mi pici 2 hónapos és 1 hetes Emmacink 6.970 gramm és 62 cm. Méretre nem egy apróság, pedig valójában egy apró tündérke. :) Ezt követően megvizsgálták a mellkasát, hátát, pociját, torkát és mivel mindent rendben levőnek találtak jöhetett a 2 szuri. Egyik combba a kötelező, másik combba a prevenar. Itt egy pici sírás következett, de nagyon gyorsan megnyugodott a csöpp és mehettünk is ki felöltözni, begyűjteni a többi családtagot, majd vidáman hazasétálni. Legközelebb csak március közepén kell mennünk, kíváncsi vagyok, akkor hogy állunk majd mérés ügyileg :D

Bár még nem csengett le csöppnél teljesen a betegség, de a doktornénink azt mondta, hogy ha nincs láza és már javulóban van, akkor nyugodtan menjünk el a ma esedékes csípőszűrésre, főleg hogy csak 2 hónapra előre tudnak időpontot adni. Így esett, hogy Éva-mami jött reggel Pannára vigyázni, mi pedig elindultunk a Karolina útra, hogy megejtsük ezt a cseppet sem gyermekbarát vizsgálatot.

Először is abszolút nem értem, hogy miért adnak 9 órára időpontot, ráadásul egyszerre 5-6 gyermek részére, ha a rendelés - bár már minden doki jelen van - csak 9.20 körül kezdődik el. De erre már fel voltam készülve, hiszen anno 2 éve Pannával is így volt. Az sem lepett meg, hogy ez egy igen fájdalmas vizsgálat, és a picik abszolút nem szeretik, hogy össze-vissza tekergetik őket, majdnem kitörik a lábukat, de megértem, hogy szükség van rá, és így lehet kiszűrni, ha valami nincs rendben. Azt nem értem meg, hogy 1 gyermeket miért kell 2 kis orvospalántának megvizsgálnia teljes körűen, majd még a fődokinak is. Szegény Emmus már az első vizsgálatot sem bírta, sírt nagyon és a köhögése is előjött, ami csak tett rá még egy lapáttal. És ekkor szól a kis medica, hogy bizony nem csak ő vizsgálta meg, hanem még más is fogja. És mind ugyanazt csinálta végig rajta, majd közösen megállapították, hogy picit kötött a jobb csípője, 2 hét múlva nézzük meg ultrahanggal is. Egyenlőre egyéb teendőnk nincs is. Úgyhogy meg kell mondjam nem kellemes élményekkel jöttem el, szerencsére a leányzó, amint felvettem megnyugodott és ahogy hazafelé jöttünk szépen el is szundizott.

(azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy olyan furcsa, hogy ez az Ortopédiai Klinika, mégis kb. 10 lépcsőfokon kellett fel és levinnem a 15 kg-s babakocsit a 7 kg-os manókával, mert rámpa ugye nincs. )

Az idő csak rohan, és a legkisebb családtagunk immár 2 hónapos múlt. Még most is kicsit furcsa, hogy újra egy csöpp van a családban, pedig a nővére sem mondható túl öregnek. :)

Pici Emmánk igazi kis mosolygombóc. Bárkit is lát meg, azonnal mosolyra nyílik a szája és a szeme. Hihetetlen, hogy egy apró emberke, hogy tud így mosolyogni a szemével. És mivel a napok nagy részét ébren tölti, szerencsére nagyon sokat látjuk ezt a vidám arcocskát. Most már nincs ébren nyöszörgés, sírdogálás a pocakfájdalmak, pukigondok miatt. Most már csak nézelődés van, tesó követése a szemeivel, vagy éppen tesó szeretethullámainak elviselése, pihenés a székben, óriási munka, hogy elérje a székben függő kis állatokat, vagy éppen a kiságyban forgó mackókat. Nagyon érdeklődik minden iránt, de egyenlőre még többnyire háton, a hason fekvést csak alvás közben szereti. Ennek ellenére a kis fejét már nagyon ügyesen tartja, csak úgy feszít ha a karunkban, vagy a vállunkon van, mert nem szeret lemaradni semmiről.

Nemrég már gőgicsélni is elkezdett, és biztos most részrehajlónak fogtok tartani, de mintha néha azt "mondaná" hogy "annnya, és ezt nem csak én hallottam ám. :D Azt is "szóval" méltatja, ha ott vagyunk a közelében, de nem teljesen rá koncentrálunk, de szívesen eltársalog kedvenc oroszlánjával is.

A napokban a kezét is felfedezte, mintha már nézegetné, és bizony rájött, hogyha a kis öklét bedugja a szájába, azzal bizony lehet cuppogni, jelezve anyának, hogy kajaidő. És ha már az étkezésnél tartunk. Neki még kicsit kaotikus az étkezése, semmi rendszer nincs benne és még nem is tervezem bevezetni. Úgy vettem észre, hogyha 3 óránként próbálkozom a szoptatással, akkor ő üvöltve kéri ki magának, hogy még nem enne, és nem is hajlandó. Így akkor eszünk, mikor megéhezik. Van hogy 2 óra telik el 2 szopi között, van hogy 5. Éjszaka pedig még több is, mert a csöppség igen jó alvó eddig. Ha 9 körül alszik el, képes 5-6-ig durmolni egyhuzamban, majd egy is utánpótlás után még visszaszenderegni pár órára, a szülök nagy örömére. És hát láthatjátok, hogy a gyarapodással nincs gond, nő szépen a leányzó:

Sajnos most már nem csak Panna, hanem Emmus is beteg lett. Nem sok esélye volt, hogy a pici ne kapja el, de remélem még időben elcsíptük a betegséget.

Panna egy pici visszaesés után, mintha már ismét javulgatna. Láza tegnap óta újra nincs, a kedélye nagyon remek és az orrszívásnál is már egyre kevesebb váladék távozik. Ma, a déli alvásnál már nem kelt fel félóránként, hanem egyhuzamban durmolt 2,5 órát és ezt jó jelnek vélem. A köhögéssel azonban még szenvedünk, de már szépen szakadozik fel a lerakódás. Ez azonban még a kicsi lelkét is megviseli, mert mikor jól kiköhögte magát, még sírva is fakad, hogy ez milyen rossz, és nem tudja hogy miért is van ez. De remélem már nem tart sokáig és újra a régi lesz.

Emmus még csak most van az elején. Láza neki még nincs, és remélem nem is lesz, mert akkor mehetünk a fülészetre, vagy hétvégén az ügyeletre. Ma ugyanis a doktornéni megnézte a fülét, és azt mondta, hogy picit rózsaszín, még nincs gond, de ha felmenne a láza, akkor irány a fülészet, mert lehet, hogy ráhúzódott a megfázás. Így nála is rendszeressé vált az orrszívás és a gyógyszerek adagolása, bár ő kicsit jobban tűri, mint a nővére, akit úgy kell elkapni a lakásban, ha meglátja a porszívót vagy a kanalat. Köhögésre ő is Acc-t kap, remélem neki is segíteni fog. A kedélye azonban szintúgy jó, mint a Pannusnak, szépen eszik, és most kicsit többet alszik, mint szokott, de csak hadd aludjon, így is gyógyul. Remélem pár nap múlva már arról számolhatok be, hogy a 2 gézengúz mennyire lefáraszt az egész napos fent léttel, nyüzsgéssel.

Ahogy beköszöntött az új év, hozzánk is ellátogatott a betegség. Eddig még szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert Panna immunrendszere igen jó, és még nem volt igazán beteg, mióta megszületett.

Most viszont valamit elkaphatott, mert először csak bágyadt volt és lázas, majd elkezdett köhögni és ehhez tegnap már az orrfolyás is társult. Szerencsére nem viseli meg őt nagyon, mert ha nincs láza, akkor olyan, mint szokott, csak a szeme árulkodik arról, hogy ő tulajdonképpen egy kis vírussal küzd. Ezt tegnap a doktornéni is igazolta. Azzal bocsájtotta útjára őket, hogy szedje a felírt gyógyszereket és tartsa távol magát a húgitól. Azóta szedjük a cataflan cseppeket, a cebiont, a tantum verdét, és Panna nagy-nagy bánatára szívjuk az orrát, amit ő különösen nehezen visel. Hála az égnek tegnap már láza nem volt és megértette, hogy ezek a gyógyszerek az ő érdekeit szolgálják, mert egyre könnyebben veszi be a cseppeket és rá lehet venni, hogy jó nagyra nyissa ki a száját, hogy a spray az egész torkára fújódhasson. Az orrszívástól továbbra is ódzkodik, sőt kéri, hogy hagyjuk azonnal abba, vagy elő se vegyük a porszívót, de egy-egy tüsszenténél már ő hozza a zsepit, hogy megtörölhessük a nóziját. A gyógyszerekkel tehát nem volt nagy gond, de a tesókérdés az persze már nehezen kivitelezhető. Azt még nem nagyon értette meg, hogy nem szabad odamenni Emmához, most nem lehet puszilgatni, szeretgetni. Ha szóltunk neki, vagy átvittük húgit a másik szobába akkor sírni kezdett és nagyon nehezen nyugodott meg. Így valamennyire azért érintkeztek. Bízom benne, hogy az anyatejnek van olyan elég erős védőereje, hogy a pici nem betegszik meg.

Ma már Panna is rohangál, ugrál, virgonckodik, újra előjött a rosszcsont énje, láthatóan távozóban van a betegség. Remélem tényleg már csak pár nap és újra a régi lesz.  Nagy szerencsénk, hogy apa épp most vette ki az 5 apanapot, mert különben igen kimerítő hétnek néztem volna elébe.

Pannus az utóbbi időben nagyon szeret kreatívkodni. Legyen az gyurmázás, rajzolás, színezés, neki mindegy, csak csinálhassa. Hogy ezen hobby-jának hódolhasson a karácsonyi ajándékok között lapult egy nyomdakészlet is zsírkrétákkal, filctollakkal, amit azóta szintén napi szinten használ. Igaz még egyedül nehezen megy az alkotás, többnyire apa vagy anya nyomdáz, ő pedig színez és adja az instrukciókat, és nagyon lelkes.

Így esett meg, hogy ma reggel is alkotással kezdték a napot. Csakhogy apának készülődnie kellett a munkába, én pedig még lustálkodtam Emmával a másik szobában, a kisasszony pedig magára maradt az új készlettel. Furcsán csendben tevékenykedett, de először még nem gondoltam rosszra. Aztán, ahogy beléptem a szobájába, vettem észre, hogy a játékosdobozok tetején kucorog és elmélyültem foglalatoskodik. Közelebb lépve láttam meg, hogy bizony alkot, mégpedig a piros filctollal. De ekkor már a keze tiszta piros volt, a pizsamagatyója is, a lába és a lábkörme, valamint az ott sorakozó plüssök és a tapéta. Szerencsére lemosható filcről van szó - direkt gyerekeknek kitalálva - így minden menthető volt, kivéve a zöld tapétát, amin most 3 db, 25-30 cm-es égő vörös csík díszeleg. Apa igen mérges volt, és én is, de sok mindent nem tehettünk. Próbáltuk eltüntetni - ami ugye nem ment, csak kicsit sikerült elmaszatolni a falat - és aztán próbáltuk elmagyarázni a leányzónak, hogy a filcre is igaz, ami a ceruzára, hogy csak a papírra rajzolunk, a falra és a bútorra nem. Így remélem most már több ilyen baleset nem adódik. Azt még el kell mondanom, hogy a ceruzánál úgy megtanulta ezt a kis mondatot, hogy ha huncutul közelít a falhoz, akkor már ő maga szajkózza, hogy "a falra nem, csak a papírra". :) És azóta nem is próbál a falra rajzolgatni, így merem remélni, hogy a mai fiaskó után átszínezni sem akarja többé a szobát.